Azok a Lelkek, akiket szellemként látunk, vagy érzékelünk, nagyjából ugyanolyan emberek (voltak), mint mi.  Kinézetre, természetre, habitusra, gondolkodásra is nagyon hasonlítanak ránk és egyáltalán nem ijesztőek.  Nem mondom, hogy nem lehet frászt kapni attól, amikor az ember a gondolataiba merülve tevékenykedik, például mosogat, abban a tudatban, hogy egyedül van otthon, de mikor megfordul, a nappali közepén ott "áll" egy Szellem... Azonban ha ismerjük a Szellemvilág törvényeit, akkor tudjuk, hogy a szellemek nem rossz szándék által vezérelve jelennek meg.  A szellemek látogatásának mindig oka van részükről, így ha a kezdeti meglepődésen túl vagyunk, bátran megpróbálhatunk kommunikálni velük.  

Egy szellem többféle okból keresheti a társaságunkat, ugyanúgy, mint mi emberek, egymás társaságát.  Van, aki a segítségünket szeretné: elveszett, nem érti, hogy mi történik vele, nem érti, hogy miért nem látják őt úgy, mint eddig, nem érti, hogy miért nem tud kommunikálni, vagy hozzáérni fizikai tárgyakhoz (ezt jól bemutatja a Ghost c. amerikai film) ,  vagy egyszerűen csak keres valakit, vagy valamit.  Aztán van, aki nekünk akar segíteni: ők lehetnek például a másik bejegyzésemben említett "őrangyalaink", azaz egy már átkelt Szerettünk Lelke, vagy az a szellemi vezetőnk, aki a spirituális világban valamiféle "felettesünk", gurunk (erről ebben a cikkben olvashatsz bővebben).

A szellemeket természetesen nem csak látás útján érzékelhetjük, sokszor előfordul, hogy egy átkelt Szerettünk illatát érezzük a semmiből, olyan, mintha a hangját hallanánk, ahogy minket szólít, vagy egy valószínűtlen simítást érzünk a fejünkön, vagy az arcunkon.  Mások arról számolnak be, hogy mikor gondolatban megszólítják előrement Szerettüket, leesik egy könyv a polcról, vagy hirtelen a semmiből egy madártoll hullik le pont előttük.  Ezek az események is mind-mind egy próbálkozás a Szellemvilág részéről, hogy kommunikációt kezdeményezzenek velünk, figyelembe véve, hogy kinek melyik intuíciós csatornája működik, milyen módon képes az extraszenz érzékelésre.

Sokszor lehet hallani olyan sztorikat, amikor valakinek a házában furcsa események zajlanak: éjjel ki-bekapcsolnak az elektronikai eszközök, fura hangok, neszezés hallatszik, vagy olyan, mintha valaki járkálna a felső szinten, padláson, stb.  Ilyenkor a félelemvezérelt emberek rögtön kísértetet kiáltanak és rohannak olyan "szakértőhöz", aki aztán egy szép összegért elvégzi a ház megtisztítását.  Engem is sokszor megkeresnek ilyen felkéréssel, de én mindig - ingyen - elmondom azt, amit most Veled is szeretnék megosztani:  A szellemek mindig okkal jönnek és sosem akarnak bántani, vagy ijesztgetni (csak nem mindig találják meg a legjobb módját a kommunikációnak, de ez még fizikai testben lévőknél is sűrűn előfordul, ugye?).  Ha elfogadjuk, hogy igen, megjelent, tehát akar valamit, akkor két dolgot tehetünk:

1. Egyértelműen kinyilvánítjuk számára, hogy hívatlan "vendég", ez a mi lakásunk és semmi keresnivalója nincs ott!  Mivel a Szellemvilágban a szabad akaratunkat muszáj tiszteletben tartani és az is tény, hogy ez tényleg a mi rezidenciánk, jogunk van őket így elküldeni, nekik pedig be kell tartaniuk a kérésünket és el kell "menniük".   (A fizikai emberekkel is jogunk van akkor kapcsolódni, amikor nekünk kellemes és jogunk van lemondani egy találkozót, ha nincs hozzá kedvünk, igaz?)  Természetesen, mint a fizikai testben élők között, a szellemek között is előfordul kevésbé megértő, mondhatnám a saját akaratához erősebben ragaszkodó, tolakodó viselkedésű létező is, ezért lehet, hogy a kinyilvánításunkat többször, vagy határozotabban kell megtennünk, illetve az is előfordulhat, hogy elmegy ugyan, de másnap vissza-visszajön.  Semmi baj, mi újra és újra nyilvánítsuk ki az akaratunkat!  Ne feledjük, mi vagyunk otthon és jogunk van megválogatni, hogy ki és mikor lépheti át a küszöbünket!

2. Ha viszont élni kívánunk azzal a lehetőséggel, hogy kommunikáljunk a szellemmel, akkor egyszerűen csak szólítsuk meg akkor, amikor érzékeljük a jelenlétét.  Ha tudjuk, hogy ki ő, egyértelműen nevezzük a nevén, kommunikáljunk úgy vele, mint azt életében is tettük.  Hidd el, hogy ő megtalálja a módját annak, hogy "visszaválaszoljon".  Ha nem tudjuk azonosítani a szellemünket, akkor pedig egyszerűen forduljunk hozzá úgy, mint ahogy egy idegenhez fordulnánk: kedvesen köszöntsük és kérdezzük meg, hogy ki ő és mit szeretne nálunk?  Ha esetleg olyan időben vagy helyzetben érkezik, amikor számunkra alkalmatlan, de tudjuk, hogy később azért még szeretnénk kommunikálni vele, simán megtehetjük, hogy úgy küldjük el, hogy kinyilvánítjuk, hogy most nem alkalmas, gyere vissza ekkor és ekkor (mint mikor a kedvenc sorozatunk nézése közben hív fel minket a barátnőnk...).

Ha így állunk ehhez az egész jelenséghez, nem lesz szükségünk háztisztításra (persze, ettől függetlenül a ház rendszeres energetikai tisztítása nagyon hasznos és fontos dolog, erről itt olvashatsz bővebben), főleg nem úgy, hogy sok pénzért e célból "szakembert" hívunk.  Ha gyermekünk fél a sötétben, vagy tapasztal meg számunkra érthetetlen dolgokat, akkor mindenképpen semleges állásponton közelítsünk a témához, tehát véletlenül se mondjuk azt, hogy "nincs ott semmi", vagy hogy "biztos, csak képzelődsz", viszont ne is vonódjunk bele túlságosan a sztoriba, ne erősítsük benne azt, hogy ez most valami extra, kezeljük teljesen természetesen a helyzetet és így a gyerekben sem alakul ki sem a félelem, sem az, hogy esetleg később úgy próbáljon meg extra figyelmet kicsikarni az emberekből, hogy "sztorikat talál ki szellemekről".  A Szellemvilág megléte és a mi Síkunkkal való együtt rezgése olyan természetes, mint hogy levegő van körülöttünk és tudunk lélegezni, ezért nem kell se tagadó, se fanatizáló, túlságosan bevonódó irányba eltolva, nagyobb jelentőséget tenni a szellem-kérdésre.

Még egy tipp, kicsi gyermekes anyukáknak: ha gyermeked fél a sötétben, illetve valószínű, hogy érzékel dolgokat, akkor tegyél a keze ügyébe egy pici kis csengőt (olyasmit, ami  pl. a húsvéti csokinyuszik, bárányok nyakán szokott lenni, vagy a karácsonyfákon) és meséld el neki, hogy a csengő hangjára azonnal megjelennek a védőangyalai, szupermen, Csingiling, (bárki, akiben hisz), hogy eloszlassák a félelmét és hogy ne legyen egyedül.  Csak csengessen és tudja, érezze, hogy máris nincs egyedül és bátorságot adnak a szívébe a segítői.  Tapasztalatom szerint a gyerekek annyira tudnak félni, hogy a teljes testüket a paplan alá gyűrik és még annyi erő sincs ilyenkor bennük, hogy kinyúljanak a csengőért, úgyhogy azt valahová teljesen szorosan mellé tedd.  A csengő hangja tértisztító hatású, a szellemek számára ez lehetőséget ad arra, hogy észrevegyék, hogy nemkívánatos vendégek valahol, a gyermek pedig megnyugszik attól a lehetőségtől, hogy nem eszköztelen, kiszolgáltatott áldozat, igenis van lehetősége megválogatni, hogy kit akar megtűrni a szobájában.

Ha kérdésed van a szellemekkel kapcsolatban, kérlek, hogy tedd fel a facebook oldalamon és egy következő cikkben ezeket összeszedve, talán a Te kérdésedre is választ tudok adni!