Lélek- és családállítás - önismereti fókuszú, egyéni ülésben, "fedett technikával"
2025. ápr. 1. 9:00 ,
Nincsenek hozzászólások
.jpeg)
"Felismerni, ami van." Bert Hellinger
A Családállítás, mint segítő terápiás módszer, Bert Hellinger nevéhez fűződik. Ő mondta ki, hogy létezik egyfajta Rendszer minden családban, amiben minden beleszülető Lélek elfoglal egy bizonyos, meghatározott helyet. A családban, mint minden rendszerben Rendnek kell lennie, mert minden ettől eltérő energia zavart okoz, ami lefelé és felfelé is rombolóan hat. A családállítás módszere tulajdonképpen egy önismereti, önfeltáró segítség, ami által észrevehetjük, hogy ha valahol felettünk, nagyszülők, szülők szintjén megbomlott a rend, akár valamilyen "nehéz sors" miatt, akár azért, mert valaki kiállt, vagy kirekesztődött a saját helyéről, akkor a bomlás miatt onnantól lefelé, tehát a saját életünk felé is rendezetlenség lesz energetikailag. A Lélek az odatartozás történye miatt mindig a Rendre törekszik, ezért annak helyreállítása érdekében, sajnos átvállalhat sorsazonosságokat azoktól az előző generációktól, ahol a rend megszakadása történt. Ez megakasztja a Kliens saját vállalt sorsát, tehát az életét.
Hogy nézhet ki ez az én életemben? Például úgy, hogy tegyük fel a nagymamám feladta önmegvalósító terveit, hogy mint alkotó művész teljesítse ki magát, akár az adott kor társadalmi elvárásai miatt, akár mondjuk azért, mert a család nehéz anyagi helyzete miatt muszáj volt már fiatalon egy gyárban dolgoznia, ezért az én lelkem úgy próbál az ő sorsán enyhíteni, hogy közösséget vállalva vele, tudatalatt most én is úgy döntök, hogy nem vállalom fel a hozott képességeimet, hanem inkább egy biztos megélhetésnek tűnő, de lélekölő munkahelyen vesztegetem az értékes éveimet. Vagy például ha anyámat egy számára meghatározó férfi becsapta és emiatt kialakult egy olyan női védelmező parancs benne, hogy a férfiakban nem lehet megbízni, akkor én, tudatalatt és lelki szinten meg akarom erősíteni az odatartozásomat azzal, hogy továbbviszem ezt a parancsot és ez gátolhat abban, hogy megtaláljam az egyensúlyi párkapcsolatot az életemben. Ez tulajdonképpen a Lelkem fogadalma, miszerint "ha neked sem sikerült, én sem leszek boldog" parancs alapján működteti tudatalatt a mindennapi döntéseimet és reakcióimat.
A családállítás alapgondolata nagyon hasonlít ahhoz, amit én a Spirituális tanácsadáson az Égiek segítségével ki szoktam deríteni a Vendégemről, tehát hogy ha én tévesen azonosultam valamelyik szülőm témájával, mert tudatalatt azt hittem, hogy a) csak így lehet csinálni, b) csak úgy ne csináljam, mint ő, vagy c) meg akartam őt menteni a saját sorsától, akkor eltértem attól az eredeti tervtől, amire a Lélek leszületett. Emiatt akasztom magamat az Utamon. Amíg ezt nem tisztázom, azaz nem hozom a tudatos megértés síkjára és nem állok bele az eredeti mintámba, addig nem lesz meg a teljes önazonosságom és ez ok lehet a boldogtalanságomra. A feladat tehát mindig az, hogy a félreértelmezett mintát a maga tiszta energiájában meglássam és aztán már azt helyesen működtessem, bevonódás és ellenállás nélkül, a saját felsőbb célom érdekében, elérve, hogy önvalóm önazonos és kiteljesedett, tehát boldog legyen.
“Sok ember úgy gondolja, hogy amennyiben eléggé szeretünk, akkor a szeretet győzedelmeskedik, és minden jóra fordul. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem igaz. Olykor a szülőknek tehetetlenül végig kell nézniük, hogy noha mély szeretettel szeretik, gyermekük másmilyenné válik, mint azt remélték. Talán beteg lesz, talán drogfüggő vagy tragikus öngyilkosságot követ el.
Az ilyen tapasztalatok azt mutatják, hogy a szeretet mellett szükség van még valami másra is ahhoz, hogy a szeretet sikeres legyen. A szeretet rejtett Rendje az, aminek megértése és követése nélkülözhetetlen.” Bert Hellinger
A családállításon tehát megnézzük, hogy a család prominens szereplői hol állnak a Rendszerben, érzékeljük a kibillent energetikákat és a felismerések, majd a megerősítő, oldó mondatok segítségével megtaláljuk a saját valódi helyünket, segítve így a többieket is, hogy ők is a helyükre kerülhessenek. Családállítást lehet csoportban, vagy egyéni ülésben is végezni, úgyhogy aki nem szeretne másokkal kapcsolódni, vagy a témáját mások előtt "kiteregetni", annak mindenképpen célravezetőbb az egyéni állítás. Én azért szeretem az egyéni családállítást, mert ott biztos lehetek benne, hogy sem a képviselők, sem pedig az állításvezető esetleges "vakfoltjai" nem fognak belemagyarázni semmit a kialakult képbe, ami aztán félreviheti az egész állítást.
.jpeg)
Sajnos ugyanis sokan jöttök hozzám olyanok, akiknek egy korábbi, rosszul sikerült állítás nem hogy javított volna az eredeti érzelmi állapotán, de még rontott is rajta. Ugyanis ha nincs jól vezetve és kontrollálva a csoportos állítás, sajnos néha a szereplők belemagyarázhatják a saját érzéseiket, vagy ne adj isten, véleményüket is a kialakult képbe, létrehozva egy alternatív verziót a Kliens családi energiáival kapcsolatban. Ha az állításvezető nem elég erősen kontrollál, esetleg még rá is erősít ezekre az érzetekre, mint lehetséges elemekre, akkor az állítást kérő teljesen összezavarodhat. Járt már nálam olyan Vendég, aki elmesélte, hogy egy máshol végzett csoportos állításon feljött lehetőség beletett a múltjába egy olyan dramatikus "emléket", amire a Kliensem egyáltalán nem is emlékezett - tehát egyáltalán nem biztos, hogy megtörtént -, sőt, a kép talán a saját érzéseivel össze sem férhetett (pl. bántalmazó apa kép, holott ő egy kedves emberre emlékszik). Emiatt sajnos az állítás után kétségei támadtak a saját emlékezete és már-már a múltja felől, valamint a felmerült drámai eseményben résztvevő másik családtagja iránt akaratlanul elkezdett negatív hozzállást alkalmazni... Járt már nálam olyan édesanya, aki összeroppant annak fájdalma alatt, hogy a lánya amiatt nem beszél vele évek óta, mert a lánynak történt állításán olyan alternatív múltra "derült fény", ami alapján a lány úgy döntött, hogy megveti az édesanyját azért, amire ugyan nem emlékszik, de az állítás szerint az édesanyja elkövetett ellene.... holott az édesanya esküszik, hogy ilyen nem is történhetett.
A múltunk mindig olyan érzésekből áll össze, amiket az akkori, uralkodó tudatállapotunknak megfelelően értelmeztünk, gondolatba öntöttük, majd ezt a gondolatot, mint megtörtént eseményt elraktároztuk és azóta is ezt "meséljünk" magunknak, az egonk ezzel azonosítja magát, hogy ez a múltunk. A múlt tehát tulajdonképpen nem eseményekből áll, hanem olyan érzelmekből, amik gondolatokká váltak bennünk. Mivel a tudatállapotunk a kulcs, amiben ezeket értelmeztük, ezért azt mondhatjuk, hogy a múltunk, csakúgy, mint a jövőnk, elég képlékeny. Biztosan Te is tapasztaltál már olyat, hogy egy ugyanazon eseményben részt vevő két fél, évek múltával, teljesen másként emlékszik ugyanarra az eseményre. Ez azért van, mert mindketten olyan gondolatokat társítottak az eseményhez, amilyen érzést az, az akkori uralkodó tudatállapotuk miatt, okozott bennük. Azóta pedig nem vizsgálták ezt felül, tehát úgy kezelték magukban az "emléket", hogy az úgy történt és kész. Mivel az agyunk nem tud különbséget tenni a csak elképzelt, vagy a valóságban is megtörtént események között, ha egy alternatív múltat valóságként elhiszünk, azt fokozatosan beépíthetjük a saját múltbéli valóságunkba. Ezen alapszik számos, negatív múltat átíró, segítő technika is, pl. egyes NLP eszközök. Nagyon óvatosan kell tehát bánni azzal, hogy mit fedünk fel a múltunkból és mennyire hisszük el, hogy az tényleg úgy történt meg, mert ez még romboló hatással is lehet ránk.
.jpeg)
Én azt vallom, hogy bármilyen módszert is alkalmazunk, az egyértelműen segítsen és elindítsa a Klienst affelé, hogy jobban érezze magát. Egyéb esetekben inkább hagyjunk mindent változatlanul, de semmiképp se ártsunk. Ha az állítást kérő nem emlékszik egy drámai eseményre, akkor az vagy nem úgy, esetleg meg sem történt, vagy annyira elásta a tudatalattijába - annak iszonyú terhelő volta miatt, hogy már nem önismereti módszerek, hanem leginkább erre képzett szakpszichológusok, vagy pszichiáterek feladata azt kiásni és rendbe tenni. Egy családállítás nem hivatott arra, hogy ilyen eseményeket úgy tárjon fel, hogy egyértelműsítse, hogy ez biztos, hogy megtörtént, feltépve sebeket, majd otthagyva a Klienst egyedül, hogy akkor ezzel élj együtt, néha úgy, hogy ez gyakorlatilag visszamenőleg felülírja az egész múltját. Ilyenkor sajnos gyakori, hogy a Kliens, nem hogy nincs jobban, de még meg is kérdőjeleződik benne az egész addigi élete és a benne szereplők viselkedése is. Szerintem a családállítás, mint segítő, alternatív önismereti módszer, nem képest ezt olyan szinten megoldani, hogy azt felelőségteljesen bárki bevállalhatná általa.
Ebből adódóan szerintem tehát a család-, vagy lélekállítás arról kell, hogy szóljon és én így is dolgozom vele, hogy a Kliens jelenlegi rossz érzéseit felszínre hozzuk, azokat elismerjük és megvilágítjuk számára, hogy ezeket azért érzi így, mert ő nem áll a helyén és így nincs Rend az eredeti családi energiában. Mindig kizárólag a Klienssel foglalkozunk, befelé tekintünk. A családállítás sosem járhat azzal, hogy a család többi szereplőit hibáztatjuk, vagy rájuk hárítjuk a felelősséget. Elfogadjuk, hogy mindenki az akkor tőle elvárható, tőle telhető legjobbat tette, még ha mi mást is választottunk volna. Sokkal inkább azt nézzük meg, hogy a Kliens Lelke mit értelmezhetett félre önmagára nézve, ami miatt benne felborult a rend és kiállt a saját helyéről. Segít rálátni a család többi szereplőjének az érzéseire, ami benne a diszharmóniát keltette, de ez csak egyfajta megértés kell, hogy legyen a Kliensben és neki nem dolga mások érzéseivel kezdeni bármit is. Viszont ha megérti, akkor világosabban látja, hogy ő nem tud ebbe beleavatkozni, hogy neki nem dolga a többieket "kezelni", vagy irányítani, ő csak azzal tud foglalkozni, hogy rálátva a nagy közös egészre, megtalálja és végre elfoglalja a saját valódi helyét a családi rendszerben. A megértés már fél siker, ha pedig a helyemre állok végre, az - nyilván a saját életem beindulása mellett - nagyon sokat tud a családi minta rendezésén is segíteni.
És hogy mit jelent az, hogy "fedett" technikájú egy családállítás? Nekem a családállító képzésen mindig azok voltak az igazán nagy élmények, a nagy "flash", mikor fedetten dolgoztunk. Ilyenkor csak az állításvezető tudja azt, hogy ki melyik szereplőt képviseli. Csoportban ezzel meg lehet akadályozni azt, hogy bárki a saját érzéseit, saját megélt traumáját, bevonódását belevigye az általa játszott szerepbe. Egyéni ülésben a családállítást szimbólumokkal oldjuk meg, mivel nincsenek más segítők, azaz szereplők, ezért maga az állítást kérő Kliens áll bele az állításvezető által meghatározott "szerepekbe". Azt, hogy melyik szimbólum kit képvisel a családban konkrétan, csak az állításvezető tudja. Így az állítást kérő saját érzelmi rendszerén keresztül fogja átérezni azt a dinamikát, amit a családtagok megjelenítenek, amit érzenek egymás iránt, elsősorban a Kliens iránt. Egyértelműen lehet látni, ha valaki nemérzi jelen magát a családban, ha valaki perifériára szorult, vagy szorította magát, ha kifelé néz az egységből. Lehet látni és érezni, ha valaki lélekben valakivel szolidarít, vagy ha valakire túlságosan fókuszál. Ezek mind testi, mind érzelmi érzetek formájában fognak feljönni a Kliensben anélkül, hogy tudná, hogy kinek a szerepében van pillanatnyilag, tehát nem fogja őt befolyásolni az agya, aki ítél, vagy remél valamilyen érzést az adott családtagtól.
A szavak szintjén bárki bármit mondhat, de ha átéltem, hogy mondjuk apám azért nem figyel rám, a lányára, mert még mindig az anyám előtti nagy szerelmére fókuszál energetikailag, akkor bár elfogadni nem kell, de lelkemben megérthetem, hogy energetikailag nem is láthatott engem, tehát az összes kapott ítéletem, miszerint nem vagyok elég neki, nem is lehetett valós, nem is rólam szólt. Ez egy felszabadító érzést hozhat számomra, mert ettől fogva nem érzek késztetést arra, hogy mindenáron magamra vonjam a figyelmét azzal, hogy meg akarok felelni neki, élhetem a saját vágyaim szerinti önvalómat. Kiderül számomra, hogy nem én nem voltam kevés, vagy nem elég érdekes számára, egyszerűen csak nem láthatott energetikailag, mert beleszorult egy még a születésem előtt kialakult érzelmi energiába. Ezen kívül a családállítás végén megkomponált Rendbe beállva, még akár neki is lehetőséget adhatok arra, hogy végre észrevegyen és saját magamért értékeljen, a saját helyemen. A családállítás azokra a szereplőkre is hat visszamenőleg, akik már eltávoztak a földi síkról, hiszen itt lélekszintű felszabadulások történnek.
Én a családállítás során is használom az egyéb, megértést segítő és oldó, megerősítő technikákat (mint pl. az NLP, aktív vizualizáció, affirmációk, vagy hipnotikus nyelvi minták), így lehetőség van arra, hogy több szinten is feloldásra és a tudatalattiba is beírásra kerüljön a létrehozott Rendre vonatkozó elvárásunk.
Góczán Krisztina vagyok, médium, önismereti kísérő és Tarot szakértő.
Erre a linkre kattintva többet is megtudhatsz rólam, szolgáltatásaimról és azok áráról.
A nálam járt Vendégeim véleményéről pedig ebből a cikkből tájékozódhatsz.
Amennyiben úgy érzed, hogy én vagyok az a személy, aki segíteni tud Neked, szeretettel várom jelentkezésed az [email protected] email címen.
Ha szeretnél a jövőben értesítést kapni a hasonló cikkekről, kérlek, hogy iratkozz fel a Hírlevelemre, és/vagy kövesd be az Angyalsuttogás facebook oldalát, hogy ne maradj le az új tartalmakról! Köszönöm!